Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

 
10.05 MB
2020-12-17 09:16:32
 
 

application/pdf
Nyilvános Nyilvános
466
831
Rövid leírás | Teljes leírás (395.66 KB)

Kanizsa 2013. 022-025. szám június

Cím: Kanizsa
Alcím: Lokálpatrióta Hetilap
Megjelenés: Hetenként: 1989-től
ISSN: 0865-3879

Az újság szövege:

XXV. évfolyam 22. szám
LOKÁLPATRIÓTA HETILAP 2013. június 6. Kanizsa
Trianonra emlékeztek
A trianoni diktátum 93. évfordulóján
a hagyományokhoz híven,
a Nagy-Magyarország Emlékműhöz
hívta a város lakóit az
emlékmű szoborbizottsága és a
Magyar Műveltség Kincsestára
Szabadegyetem.
Tárogató hangja mellett a vitézi
rendek, íjászok, barantások, székelyek,
és lovagok bevonulását követően
vette kezdetét a megemlékező
ünnepség. Himnuszunkat Csizmadia
Ferenc nyugalmazott kántortanító
vezényletével a Jézus Szíve
templom Szent Imre kórusa a résztvevőkkel
közösen énekelte el.
Takács János, városunk díszpolgára,
a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba
Elhurcoltak Egyesülete
tiszteletbeli elnökének köszöntő
levelét Kiss László olvasta fel.
„Köszönöm, hogy szívükben őrzik
a magyar nemzet egyik sorsdöntő
tragédiájának dátumát, 1920.
június 4-ét. Nagykanizsa, Trianon
előtt virágzó kereskedő város volt,
a határok átrajzolása után azonban
megváltoztak a körülmények. Az
1920-as évek végén Schless Istvánnak
köszönhetően megszületik az
emlékmű gondolata, majd találmányi
díjából jelentősebb összeget
ajánl fel. A pályázatok elbírálása
után Hübner Tibor terve alapján
1934-ben elkészült a szobor, amely
egyedülálló a Kárpát-medencében.
1945 után folyamatosan szétrombolják,
majd elássák, és 1964-ben pedig
a Tanácsköztársaságot méltató
szobrot helyezik az eredeti talapzatra.
1999. január 21-én a Magyarok
Világszövetsége Nagykanizsai
Szervezetének ülésén Rózsás János
író vetette fel, hogy a Nagy-
Magyarország Emlékművet, melyet
1952-ben ledöntöttek és elástak,
az eredeti helyén és formájában
kellene visszaállítani a millenniumi
évforduló alkalmából. Az
ötletet alkotó munka követte.”
Alevél a további feladatról szól, mely
a fizikai építkezés után a szellemi építkezést
jelöli ki. „Az obeliszken található
jelzésrendszer egyetemes és örök, így a
világörökség része. Legyünk büszkék
önmagunkra, a városunkra, az országunkra
és a világban élő tehetséges magyarokra,
mert ez a szobor méltán idézi
nemzetünk tehetségét és kulturális örökségünk
nagyságát.”
Takács János gondolatait követően,
Kós Károly Kiáltó Szó című
írásából Horváth István Radnótidíjas
versmondó idézett fel részletet.
„Valahol aláírtak valamit, valahol
megalkudtak valamit, valahol
elosztottak valamit, valahol egy
nyitott ajtót becsaptak, hogy legyen
az zárva örökre.”
Emlékbeszédében Rajnai Miklós
Bánffy Miklós-díjas bölcsész a trianoni
diktátum előzményeiről és következményeiről
is szólt, mely a magyarság
sorsát tragikusan megpecsételte,
és több ezer évre kell visszatekintenünk
ahhoz, hogy az 1920. június
4-én történteket megértsük. E napon,
a nem hivatalos delegációval
történt aláírás nem békeszerződés
volt, hanem a nagyhatalmak által
előre kitervelt játék. Majd azt is kifejtette
beszédében, miért kell ma,
2013-ban Trianonra emlékeznünk.
Trianon a mai napig nagyon sok
problémával van jelen a magyarság
életében, a Kárpát-medencében.
Többször is lett volna esély határrevíziót
kérni, de ez nem történt meg.
Jövőnk csak úgy lehet, ha megerősítjük
átörökítő képességünket, és öszszefogunk
a saját kultúránk mentén.
A2010-ben alapított Magyar Műveltség-
dí...

Insert failed. Could not insert session data.