* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
6.56 MB | |
2020-12-21 16:23:16 | |
![]() | |||||||
Nyilvános ![]() 244 | 622 | Rövid leírás | Teljes leírás (586.68 KB) | Kanizsa 2014. 016-020. szám május Cím: Kanizsa Alcím: Dél-Zalai Hetilap Megjelenés: Hetenként: 1989-től ISSN: 0865-3879 A következő szöveg az újságból keletkezett automata szövegfelismertető segítségével: Kövessen minket okostelefonján is! XXVI. évfolyam 16. szám LOKÁLPATRIÓTA HETILAP 2014. május 1. Kanizsa A 2014. évi Város Napja alkalmából idén is megrendezte ünnepi közgyűlését városunk önkormányzata, ahol Cseresnyés Péter polgármester átadta Nagykanizsa Megyei Jogú Város Közgyűlése által adományozott kitüntetéseket. A rendezvényre testvérvárosi delegációk is érkeztek, köztük Csáktornyáról, Kovásznáról, Magyarkanizsáról, Ptujból és Togliattiból. A Medgyaszay Házban elsőként Vugrinecz Alex szavalt, majd Scháb Bereniké előadását követően Cseresnyés Péter nyitotta meg a rendezvényt. – Engedjék meg, hogy e kivételesnek és különlegesnek tűnő Város Napi ünnepi közgyűlésen a hagyományos köszöntőktől eltérően – amelyek általában a közelmúltat, az elmúlt évet értékelik –, ezúttal kissé eltérjek. Eltérjek, mivel kerek, jubileumi Város Napját ünneplünk. Huszadik alkalommal állunk meg egy pillanatra, hogy jelenünk megértése érdekében, és közös jövőnk megalapítása és megújítása okán megismerjük és emlékezzünk városunk, Nagykanizsa múltjára – kezdte beszédét a polgármester. Kiemelte, büszkén tehetjük ezt, hiszen 1245 óta, amikor először említik közös otthonunk nevét, mindig, minden esetben kimondhattuk, hogy biztos alapokkal, gazdag és változatos történelemmel és hagyománnyal rendelkeztünk, és rendelkezünk. – A mi lehetőségünk, és a mi közös felelősségünk. Közel 770 éve. Amivel élni lehet és egyben kötelességünk is élni vele. Ezért gondoltam úgy, hogy eltérek az eddig megszokottaktól, és tágabb keretbe helyezem azt a munkát, mely az elmúlt időszak feladatait jelentette mindannyiunk számára. „Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?” Thomas Mann nagyregénye, a József és testvérei kezdődik e híres sorral. Egy olyan sorral, amely azt a legizgalmasabb kérdést firtatja máig aktuálisan, amely az emberiség történetének kezdetével, az emberré válás folyamatának gyökérzetével áll kapcsolatban. Amely talán a legnagyobb titok mindannyiunk számára. Alig tudunk arról bármilyen konkrét ténnyel és ismerettel előállni, mégis állandóan kutatjuk, azt a pontját keressük, amely mégis egyfajta eredetként a kezdeteket jelentheti – hangsúlyozta a város első embere. Ahogy elmondta, ezt tesszük egy település esetében is. Városunk első említése is egy ilyen eredet, egy ilyen kezdet. Tudjuk, hogy 1245-ben rögzült írásban Kanizsa neve, amelyik a mai ünnepünk alapját is jelenti. Ennek ellenére biztosak vagyunk abban is, hogy e kezdetet, ezen eredetet már azt megelőzően egy közös munka, és egy olyan közös akarat hozta létre, amely már akkor hitt településünk elődje, elődjei jövőjében. Hangsúlyozta, hittek, és tettek a mindennapjaikért e területen élő elődeink, és ezzel lehetőséget adtak az utókornak, – így most a mai –, akkor még az általuk vallott egyszeri távoli jövőnek is, hogy az ő munkájukat és hitüket, mi, az utókor nagyra becsüljük, és ünnepi emlékezetünkbe véssük. (folytatás a 2. oldalon) Jubilált a Város Napja (folytatás az 1. oldalról) – Igen, ezt tesszük a mai ünnepi napon is, immáron húszadik alkalommal. |